Láthatóvá tenni a láthatatlant

Előző lapszámainkban kísérletet tettünk a levegő, mint anyag és a gravitáció, mint a levegőre ható erő fizikai törvényszerűségeinek tárgyalására. Alábbiakban néhány tisztázó megjegyzéssel egészítjük ki korábbi megállapításainkat.

A téma tárgyalásakor számomra fontosnak tűnt olyan nyelvezet használata, amely mellőzi a szakmai irodalomban szokványos tudományos és gyakran a laikusok számára emészthetetlen leírási módot. Egyszerűsíteni próbáltam a levegő mozgását és a mozgás irányát befolyásoló gravitációs erő hatásmechanizmusának magyarázatát. Az ennek kapcsán folytatott beszélgetések, kételyek és sajnálatos félreértések arról győztek meg, hogy szükség van e téma kétséges részleteinek továbbgondolására. Ugyanis nem számoltam a „HISZEM, HA LÁTOM” kétkedés legyőzhetetlenségével. Pedig mindannyiunkban erős a hajlam, hogy csak azt higgyük, amit látunk. Ilyenkor célszerű megpróbálkozni láthatóvá tenni a láthatatlant.

 

Az előzőekben tényként kezeltük, hogy a levegő a melegítése során és okán fölfelé mozdul. Ezt senki nem vonhatja és nem is vonja kétségbe. A mozgás irányát azzal magyaráztuk, hogy a nagyobb fajsúlyú hideg levegő lefele mozdulván helyéről kiszorítja, fölfele tolja a kevésbé sűrű meleg levegőt. Megjegyeztük, hogy a meleg levegő sem távolodna jószántából a Föld felszínéről, hiszen erre is hat a gravitáció. Mert a levegő is anyag, stb. Ezek az érvek sokak számára kevésnek bizonyultak. Szóban és írásban vitatkoztak. Azt az egyszerű – hozzáteszem teljesen laikus – magyarázatot fogalmazták meg, melynek lényege, hogy a meleg levegő könnyebb, ritkább, ezért fölfelé elmozdul, és a helyén keletkezett légritka térbe betódul a hideg levegő. Megjegyzem, ilyen helytelen magyarázattal már többször találkoztam, amikor a légfűtéses kandalló működési elvét a dilettáns eladó „tudományosan” próbálja szemléltetni: kezét fölfele mozdítva jelzi a meleg levegő mozgásirányát. Ezt a mozdulatot kíséri a „szakszerű szöveg”, miszerint a meleg levegő a fizika törvénye szerint fölfelé mozdul, és a szellőző rácson keresztül bejut a laktérbe. Aztán következik a lesújtó folyatatás: és a helyére alul betódul a konvekciós térbe a szobai hidegebb levegő. Hát ez az, ami szakmailag magyarázva fordítva zajlik. Vagyis a hideg levegő tolja felfele a meleget. Föl lehet tenni a kérdést, hogy miért kell ezen rágódni? Nem mindegy? Határozott válaszom: nem! Adott probléma megoldásakor (konvekciós térbe való lég be- és kivezetés, kéményben történő visszaáramlás, külső égési levegő bevezetés, stb.) elengedhetetlen, hogy tisztában legyünk a jelenség fizikai magyarázatával. Sok esetben segít a folyamatok megértésében, ha a magyarázathoz olyan analógiát keresünk, mellyel vizuálisan követhetővé és érzékelhetővé tesszük a jelenséget.  Vagyis tegyük láthatóvá a láthatatlant. A láthatatlan levegő helyett használjunk egy látható közeget, a vizet. Helyezzünk bele egy látható anyagot, egy követ. Ez a fajsúlya miatt lefelé süllyed és kiszorítja helyéről a kevésbé fajsúlyos vizet. Esetünkben a víz a könnyű fajsúlyú meleg levegő, a kő a fajsúlyosabb hideg levegő. A jelenséget a levegő esetében okkupációnak, helyfoglalásnak neveztük.

Talán sikerül ezzel a példával illusztrálni egy láthatatlan folyamatot. Bár minden láthatatlant sikerülne ilyen egyszerűen érthetővé és láthatóvá tenni! Talán erősebb lenne hitünk a láthatatlanban.

Gyergyay Csaba
Okl. gépészmérnök