Tűzifaszabványok

Az előírások ismerete irányt mutat a szakmának 

Napjainkban valamennyi szakma képviselőjének – így a kályhásoknak és a kandallósoknak is – meg kell „barátkozniuk” az érvényben lévő szabványokkal.  Ezek ismerete nemcsak hasznos, de nélkülözhetetlen is, hiszen közvetlenül vagy közvetett módon kijelölik a követendő irányt és gyakorlatot a mindennapi munkában.
 

MSZ EN ISO 17225-5: Szilárd bio- tüzelőanyagok; Tüzelőanyag-előírások és –osztályok; 5. rész: A tűzifa osztályozása (ISO 17225-5:2014) elnevezésű szabványt ismertetjük.
Jóváhagyása: 2014. március 29.

 

E szabvány a tüzelőanyagok minőségével, minőségi csoportosításával és a tűzifa osztályozásával foglalkozik. Az alábbi nyersanyagokból történő feldolgozású tűzifákat taglalja: gyökérzet nélküli fa, fatörzs, gally (ágak és lombozat) és vegyileg kezeletlen farészek.

A szabvány szerint kategorizált „A1” és „A2”-es osztályú tűzifa használható kályhák és kandallók tüzelőanyagaként. Az „A1” csoportba tartoznak a vegyileg nem kezelt fa részek, valamint a fatörzs. Az „A2” csoportba a gyökérzet nélküli fák, a vegyileg nem kezelt farészek, fatörzs, valamint a gallyak.  A szabvány részletezi a tűzifa beazonosításának módját, a gyártó által feltüntetett szükséges jellemzőket, méréseket. Kitér a tűzifa eredetére, méretére, nedvességtartalmára, fajhőjére, megjelenésére és „csomagolására” – m3 vagy kg szerint. Az átmérő „D”-vel, a hosszúság „L” betűvel jelölve, különböző méretben más és más indexel jelölve. (D2-D15; L20-L100). Nedvességtartalom jelölése „U” indexel: U25, U33. A szabvány megkülönböztet „B” típusú tűzifát is, mely nagyobb teljesítményű vízteres kazánokban használhatók.

fa

A tűzifa mennyisége m3-ben vagy kg-ban is mérhető. Az rakás módjától függően megkülönböztetünk „rendezett” és „rendezetlen” elhelyezést. 

fa-tuzelo

 

Amennyiben eredetére és előkészítésére utaló jellemzői adottak, ellenőrző elemzést nem szükséges végezni végfelhasználás előtt. Ahhoz, hogy a kiállított dokumentációról meg tudjunk bizonyosodni, a következőket tehetjük:
-    előzetesen mért adatok használata 
-    tapasztalatból történő visszaellenőrzés
-    referencia használata

A laboratóriumi vizsgálatok során megállapított tulajdonságokat a gyártó vagy forgalmazó felelőssége biztosítani. Minden fontos információt tartalmaznia kell a fa minősítése céljából kiállított dokumentumnak.

A szabvány rendelkezik A, B és C függelékekkel, melyekben, táblázatokban rögzíti a nedvességtartalom összefüggéseit, a tűzifa mennyiségének – fent említett – kiszerelési formáit és fajhőjének kalkulációját.

A számunkra fontosabb és a szakmához inkább kapcsolódó „tűzifa osztályozása” szabvány mellett a következő bio-tüzelőanyagokkal kapcsolatos szabványokról is informálódhatunk:
 

MSZ EN 15234-5 Szilárd bio-tüzelőanyagok.
A tüzelőanyag minőségbiztosítása; 5. rész: Tűzifa nem ipari használatra

Jóváhagyva: 2011. november 27.
 

Kizárólag a fás biomasszából előállított tűzifa minőségbiztosításával foglalkozik.
A szabvány a minőségi előírások teljesülésének folyamatairól (minőségellenőrzés) és az általa támasztott követelmények mérésekkel történő igazolásáról (minőségbiztosítás) szól.  Taglalja a nyersanyagbeszerzés, a késztermék-legyártás és a végfelhasználónak történő értékesítés teljes folyamatát. Gyártási előírások:


1.    Tüzelőanyag definiálása a végtermék meghatározására.
2.    Lépések dokumentálása a nyersanyag, gyártás és értékesítés folyamataiban. 
3.    Minőséget befolyásoló tényezők feltárása.
4.    Kritikus ellenőrzési pontok megjelölése.
5.    Megfelelő mérés megválasztása a termék minőségének garantálásához.
6.    A nem megfelelő nyersanyag és szilárd bio-tüzelőanyag kezelésére szűrő ellenőrzési rutin felállítása.


A termékek minőségének ellenőrzésére szolgáló mérések:


1.    Beérkező nyersanyagok vizsgálata (szemrevételezés, dokumentálás)
2.    Tűzifa gyártása (kivágási idő ellenőrzése, kártevők által okozott sérülések vizsgálata, fizikai vizsgálatok, a tűzifa főbb jellemzőinek ellenőrzése – hossz, átmérő, nedvességtartalom, majd a kész tüzelőanyag minőségének meghatározása.)
3.    Értékesítés (tüzelőanyag helyes tárolása, nedvességtartalom analizálása szállítást megelőzően, tömeg és térfogat mérése, mérési dokumentumok kiállítása a minőség garantálására.)
4.    A nem megfelelő nyersanyag és szilárd bio-tüzelőanyag kezelésére szűrő rutin felállítása (nyersanyagok elkülönített tárolása, ellenőrzése és ezek dokumentálása)
5.    A szállításra kész tűzifa csomagolt, minőségellenőrzött és jelzett kell hogy legyen.

 

MSZ EN ISO 17225-1: Szilárd bio-tüzelőanyagok.
Tüzelőanyag-előírások és –osztályok; 1. rész: Általános követelmények (ISO 17225-1:2014)

Jóváhagyva: 2014. április 3.

 

Az ISO 17225 szabványsorozat fő célja a szilárd bio-tüzelőanyagok elveinek pontos osztályozása, másrészről, hogy eszközként szolgáljon a bio-tüzelőanyagok hatékony kereskedésében, jó megértési alapot adjon eladó és vásárló között, illetve, biztosítsa a gyártók közötti megfelelő kommunikációt.

 

Egy összefoglaló táblázat segít átlátni a bio-tüzelőanyagok előállítását a bio-alapanyagokból, azaz megmutatja, hogy a biomasszából gyártás során bio-üzemanyag (szilárd-, folyékony- és gáz) keletkezik, melyek megfelelő felhasználással bioenergiává alakíthatók. Leírja azt is, hogy biomasszából nemcsak üzemanyag és energia keletkezhet, hanem sok más iparág kiinduló anyagát jelentheti: építkezési nyersanyagok, bútor-ipari alapanyagok, csomagolás, papír termékek, etc.

 

A szabvány e része meghatározza az üzemanyag minőségének osztályait és leírja az erdészet, fatermesztés, mezőgazdaság, kertészet és akvakultúrából származó nyers és feldolgozott szilárd bio-tüzelőanyagokat.


A szilárd bio-tüzelőanyagokat kategorizáljuk a következők szerint:
-    eredet és forrás (1. és 2. táblázat)
-    főbb kereskedési forma és tulajdonságok (3-15. táblázat)


Szilárd tüzelőanyagok eredetének és forrásának osztályozása:
-    fás biomassza (fák, ágak, cserjék – erdőkből, faültetvényekből származnak)
-    fűnemű biomassza (növények, melyeknek nincs fás törzsük és évente újulnak ki – mezőgazdaságból, kertészetből)
-    gyümölcs biomassza (gyümölcs, termés – fákról, bokrokról, gyümölcsöskertekből)
-    vízi biomassza (vízi növények – algák, tavi és tengeri növények)
-    keverék, vegyes biomassza


Szilárd tüzelőanyagok főbb kereskedési formái és tulajdonságaik:
-    több méretben és formában felhasználás szerint (2. táblázat, 10. oldal)
-    vegyi és fizikai tulajdonságok szerint:
A laboratóriumi vizsgálatok során megállapított tulajdonságokat a gyártó vagy forgalmazó felelőssége biztosítani. A leginkább használatos jellemzőket a „B” függelék taglalja. Amennyiben az alapanyag változik, fontos az újabb laborvizsgálat. 

 

MSZ EN ISO 16559: Szilárd bio-tüzelőanyagok.
Terminológia, fogalom-meghatározások és kulcsszavak (ISO 16559:2014)

Jóváhagyva: 2014. június 28.

 

A szabvány az erdészet, fatermesztés, mezőgazdaság, kertészet és akvakultúrából származó nyers és feldolgozott anyagokkal foglalkozik, melyek alatt értendők: fás, fűnemű, gyümölcs- és vízi biomassza. Újrahasznosított anyagokra, folyékony halmazállapotú bio-tüzelőanyagokra és gázokra nem terjed ki a szabvány. A terminológiák és fogalom-meghatározások logikai struktúra szerint vannak kategorizálva aszerint, hogy a szilárd bio-tüzelőanyagokat milyen természeti erőforrásból állítják elő, illetve, hogy milyen bioenergiát állítanak elő belőlük:


-    kiindulási anyag, természeti erőforrás szerint
-    előkészítés, tulajdonság és tesztelés szerint
-    kezelés, használat szerint
-    a létrejött bioenergia típusa szerint


Gyergyay Benedek
 okl. gépészmérnök