Műszaki publikációk - Kályhás újságban megjelent cikkek

Forgalmazásához minősítő bizonylatra lenne szükség 

Gyártóktól, kivitelezőktől nemcsak elvárás, hanem követelmény is a mennél hatékonyabb, környezetbarát tervekkel és számításokkal alátámasztott tüzelőrendszer előállítása, szabványokban előírt károsanyag-kibocsátási plafonértékek betartása. De mindez mennyit ér, ha ellenőrizhetetlen a felhasznált tüzelő, vagyis az üzemanyag minősége? Vajon tényleg spórol, aki minden szemetet eléget?  Vajon jót cselekszik, aki rossz fát tesz a tűzre? Az alábbiakban ennek megértetésére vázolunk néhány gondolatot. 

 

Eredeti szándékunk szerint az előző lapszámban megjelent „Bolyai Farkas – Kemencze-tan” című írás folytatásaként az öntöttvas kályhák múltja és jelene lett volna szellemi barangolásunk témája. De mint oly sokszor az életben, a jól kigondolt tervet átrajzolta a pillanat ihlete. Az történt, hogy olvasva a tudós Bolyai Farkas cselekedeteit, aki saját készítésű famintákból öntetett kályhaelemeket, mélyen elgondolkodtatott: vajon a kályhás és kandallós szaktársak tudják-e, hogy az általuk felhasznált kályhaajtók, rostélyok és öntvény tűzterek miként készülnek? Az alábbiakban erről is szó lesz.

 

Adódik a kérdés, vajon a kollégák ismerik-e az anyagösszetételt és ennek a minőségre gyakorolt fontosságát? S vajon tisztelik-e illő módon, értékelik-e a vasöntők tudását, olykor emberfeletti munkáját? Töredelmesen bevallom, hogy korábban, géptervező mérnökként – sokadmagammal – nem tiszteltük oly nagyra az öntő szakmát, mint ami megillette volna. A mi szakmánkat többre értékeltük, úgy véltük, az öntészet presztízse szerényebb a mienkénél.  E nézetem azonban gyökeresen megváltozott e nemes szakma elismerésének irányába, miután a 80-as évek elején vállalkozóként – akkor kisiparosnak hívták – a szükség az alumínium öntés irányába sodort.

Az előírások ismerete irányt mutat a szakmának 

Napjainkban valamennyi szakma képviselőjének – így a kályhásoknak és a kandallósoknak is – meg kell „barátkozniuk” az érvényben lévő szabványokkal.  Ezek ismerete nemcsak hasznos, de nélkülözhetetlen is, hiszen közvetlenül vagy közvetett módon kijelölik a követendő irányt és gyakorlatot a mindennapi munkában.
 

MSZ EN ISO 17225-5: Szilárd bio- tüzelőanyagok; Tüzelőanyag-előírások és –osztályok; 5. rész: A tűzifa osztályozása (ISO 17225-5:2014) elnevezésű szabványt ismertetjük.
Jóváhagyása: 2014. március 29.

 

E szabvány a tüzelőanyagok minőségével, minőségi csoportosításával és a tűzifa osztályozásával foglalkozik. Az alábbi nyersanyagokból történő feldolgozású tűzifákat taglalja: gyökérzet nélküli fa, fatörzs, gally (ágak és lombozat) és vegyileg kezeletlen farészek.

A szabvány szerint kategorizált „A1” és „A2”-es osztályú tűzifa használható kályhák és kandallók tüzelőanyagaként. Az „A1” csoportba tartoznak a vegyileg nem kezelt fa részek, valamint a fatörzs. Az „A2” csoportba a gyökérzet nélküli fák, a vegyileg nem kezelt farészek, fatörzs, valamint a gallyak.  A szabvány részletezi a tűzifa beazonosításának módját, a gyártó által feltüntetett szükséges jellemzőket, méréseket. Kitér a tűzifa eredetére, méretére, nedvességtartalmára, fajhőjére, megjelenésére és „csomagolására” – m3 vagy kg szerint. Az átmérő „D”-vel, a hosszúság „L” betűvel jelölve, különböző méretben más és más indexel jelölve. (D2-D15; L20-L100). Nedvességtartalom jelölése „U” indexel: U25, U33. A szabvány megkülönböztet „B” típusú tűzifát is, mely nagyobb teljesítményű vízteres kazánokban használhatók.

Az erdélyi polihisztor a kályhák világában is kalandozott

A kályhás mesterség aktuális helyzetén töprengve nemigen gondolunk arra, hogy a letűnt korok tudós nagyjai közt hányan és hányan éreztek késztetést – kutatási területüktől akár messze „elkalandozva” is – a kályhák és kemencék működésének megértése és feltárása iránt. Köztük volt az 1775-ben született Bolyai Farkas is, aki a maga korának lángelméjű polihisztoraként szintén érdeklődve fordult a kályhák felé. A tudós megállapításai annak ellenére tiszteletet ébreszthetnek a mai szakmai generációban, hogy hőtani és mesterségbeli ismereteink tárháza ma már sokkal gazdagabb, mint volt Bolyai korában.

Egy kis lecke kályha gyanánt, hogy legyen honnan elindulni


A „Hőtani alapfogalmak” címmel közölt cikksorozat befejezéseként gyűjtőtáblázatokban ismertettük a szakmában használatos és fontosabb anyagok fizikai jellemzőit, illetve a hőtanban használt fizikai mennyiségek jelzéseit és mértékegységeit. Most ezek felhasználásával kísérletet teszünk egy példa kapcsán az eddig tárgyalt témakörben, az adott képletek alapján a kapcsolódó számítások metodikájával megismerkedni.

Példa: Tételezzük fel, hogy egy étterem teraszának oldalfalán 1,5 m magas és 8 m hosszú ablakot terveztek. A hőmérséklet egy téli napon a szabadban -10 C, míg a beltérben 20 C. Mennyi a hőveszteség az ablaküvegen keresztül 1 óra alatt, ha az üveg vastagsága 6 mm?
 

Tanácsok a kandallótűzterek kiválasztásához

Bizonyára tapasztalta mindenki, hogy az utóbbi néhány évben ugrásszerűen megnőtt az alternatív fűtési lehetőségek iránt érdeklődők száma. Ugyanakkor azt is érzékeljük, hogy – hála az információk bő tárházának– a potenciális érdeklődők igyekeznek jól körbejárni a lehetőségeket. Szakkönyveket vásárolnak, tanulmányozzák az interneten megjelent anyagokat és nem utolsó sorban fáradtságot és időt nem kímélve, felkeresik a forgalmazókat és a gyártókat, velük mélyrehatóan konzultálnak, összegyűjtik a szükséges ismereteket és döntésük meghozatalakor mérlegelnek. Figyelembe veszik természetesen az árviszonyokat, de nem elhanyagolható mértékben az értékesítők, gyártók és beépítők szakmai érveinek helytállóságát.

Cégünk bemutatása

"Fontosnak érezzük, hogy újságunk minden számában bemutasson olyan vállalkozásokat, amelyek nem csak a külföldről importált készülékek, építmények kereskedelmével foglalkoznak, hanem hazai munkaerőt foglalkoztatva, olyan hazai terméket állítanak elő, melyek felveszik a versenyt bármelyik külföldi gyártó termékével. Ha a magyarországi kandallógyártás történetének könyvét visszalapozzuk, az első fejezet elején rátalálunk egy névre, amely nevet a mai napig megtaláljuk e vaskos művet lapozgatva. Tudják kiről beszélek? Gyergyay Csaba. A szakmabelieknek sokat mond a név, de az átlagembereknek talán nem ismerős. Rovatunkban ma róla olvashatnak.
Budapesttől alig negyven percre találjuk utunk célját. Ne keressünk óriási gyárat, modern automatizált gépsorokat, beléptető kaput, fontoskodó portást. Gyönyörű környezetben, a hegy oldalában, erdőkkel övezve egy manufakturális kis üzemet találunk, ahol a mai napig a kézi „míves” munkával készülnek a kandallóbetétek.
A Benkel kandalló telepén vagyunk.

Ha visszatekintünk az elmúlt negyedszázad kandallótrendjének hazai változásaira – amely időben sok is és kevés is – akkor egy fontos következtetés mindenképpen levonható: a felhasználói igény és a gyártói kínálat a kezdeti látvány és hangulatteremtő funkciótól ma már a teljes ház gazdaságos fűtéséig nemesedett. Ez óriási kihívás a gyártók és nem utolsósorban a tervezők és építménykivitelezők számára.


Pazarló kandalló?


Szakmai körökben gyakran elhangzik, főleg a „cserépkályha-pártiak” részéről kandalló ellenes érvként, hogy a füstgáz túlságosan magas hőmérsékleten távozik a kéményen, azaz: nem lehet igaz a tűztérgyártók által hirdetett 70-80 %-os hatásfok. Az ilyen és ehhez hasonló vélemény ebben az egyszerűsített változatban csak a laikusoknak lehet elfogadható. Szakmai érvként hamis, még akkor is, ha látszólag igaznak tűnik.

Hőtani alapfogalmak

1. Történeti áttekintő
 
Első - több lapszámban feldolgozandó - témánk a hőtan, a termodinamika, amely - definíciója szerint – a fizika hőjelenségekkel foglalkozó ága. Elkövetkező cikkeinkben a hőfolyamatokkal összefüggő legáltalánosabb törvényszerűségeket és ezek fizikai alapjait – hőmérséklet, hő, energia, hőátadás fogalmát - ismertetjük. Jóllehet e témák feldolgozása során több kötetnyi szakirodalmat lehetne közzétenni, nyilvánvaló, hogy sorozatunkban – terjedelmi korlátok miatt – csak az alapfogalmak kifejtésére szorítkozunk. Fontos célunk azonban, hogy a törvényszerűségek leírását és magyarázatát gyakorlati kontextusba helyezzük. A történelmi áttekintést azért tartjuk szükségesnek, mert – a hőismeretek fontosságára való tekintettel – segíti kiküszöbölni a fogalmi pontatlanságokat, amelyek a mai napig beleívódtak a mindennapi szóhasználatba, holott a korszerű fizikai ismereteknek némileg ellentmondanak. A hőtan akkor vált a fizika részévé, amikor a hőmérsékletet mérni tudták. Az első hőmérők az 1500-as évek végén, Galilei korában készültek el; a tudós maga is tökéletesítette működésüket. Később különböző hőmérsékleti skálát állítottak fel a fizikusok: Fahrenheit 1724-ben, Reaumur 1730-ban és Celsius 1742-ben. E mérési módok a világ különböző tájain terjedtek el. Ugyanakkor a hőmérséklet megbízható mérése lehetővé tette a kalorimetria kialakulását.

 A levegő természetrajza

 
Az energiahatékonyság irányában kialakult elvárások olyan feladatok elé állítják szakmatársainkat, amelyek szakszerű kezelése szerteágazó ismereteket igényel – mások mellett a levegő fizikai tulajdonságairól és viselkedéséről.  Szándékaink szerint következő lapszámainkban részletesen foglalkozunk a légfűtés, a friss légbevezetés és az égéstermék elvezetésének (kémény) aktuális problémáival.
 
A levegővel való közelebbi ismerkedés, természetrajzának felelevenítése – a tudományoskodás mellőzésével – nélkülözhetetlen szakmánk gyakorlása szempontjából. Már csak azért is, hiszen a tűz éltető eleme a levegő oxigénje, ugyanakkor az épületek hőszigetelésének és légtömörségének erőteljes javítása negatív következményeket is eredményez, mivel a természetes filtráció (szellőzés) hasonló arányú romlásával jár.
 
…És vegyünk egy mély levegőt!
 
Előző lapszámunkban tett ígéretünkhöz híven folytatjuk a levegő természetrajzával összefüggő, a kéménnyel, az égési levegővel és a friss légbevezetéssel kapcsolatos tudnivalók szélesebb kibontását. A szakmaiság szellemében arra is kísérletet próbálunk tenni, hogy a kufárszemlélettel megtermékenyített, profitéhségtől összekuszált információk tengerében rendet vágjunk. 
 

Új válaszok a szakmai elvárásokra

Zárt- és nyitott rendszerű vízteres kandalló üzembe helyezésekor az égési levegő ellátásának megoldása már hazánkban is nagyban meghatározza a gyártók és beépítők – gyártási és kivitelezési – lehetőségeit az egyre magasabb szintű szakmai elvárások közepette.

Elméleti alapfogalmak

Az égés tulajdonképpen egy olyan kémiai reakció, mely során az éghető gáz a levegő oxigénjével hőtermelő reakcióba lép. Kialakulásához szükség van három egyidejűleg jelen lévő tényezőre: éghető anyagra (fa), égést biztosító közegre (levegő oxigénje), valamint az anyag gyulladási hőmérsékletét elérő hőmérsékletre. 

 

Előző lapszámainkban kísérletet tettünk a levegő, mint anyag és a gravitáció, mint a levegőre ható erő fizikai törvényszerűségeinek tárgyalására. Alábbiakban néhány tisztázó megjegyzéssel egészítjük ki korábbi megállapításainkat.

A téma tárgyalásakor számomra fontosnak tűnt olyan nyelvezet használata, amely mellőzi a szakmai irodalomban szokványos tudományos és gyakran a laikusok számára emészthetetlen leírási módot. Egyszerűsíteni próbáltam a levegő mozgását és a mozgás irányát befolyásoló gravitációs erő hatásmechanizmusának magyarázatát. Az ennek kapcsán folytatott beszélgetések, kételyek és sajnálatos félreértések arról győztek meg, hogy szükség van e téma kétséges részleteinek továbbgondolására. Ugyanis nem számoltam a „HISZEM, HA LÁTOM” kétkedés legyőzhetetlenségével. Pedig mindannyiunkban erős a hajlam, hogy csak azt higgyük, amit látunk. Ilyenkor célszerű megpróbálkozni láthatóvá tenni a láthatatlant.

 

Összekötő elemek telepítése

A szabványok ismerete és alkalmazása immár a kályha- és kandallóépítők világában is szigorú követelmény. Alábbiakban kivonatosan ismertetjük az e szakmakörben betartandó előírásokat a kandallóbetétek összekötő elemeinek üzembe helyezésére vonatkozóan.

Az MSZ 845:2012 szabvány átfogóan ismerteti azokat a módszereket és eljárásokat, amelyek az égéstermék-elvezető berendezések tervezésére, kivitelezésére vonatkoznak. E szabvány alkalmazási területe kiterjed a tüzelőberendezés telepítésének feltételeire az égéstermék-elvezető berendezés szempontjából, valamint a levegőellátásra. Ezen kívül tartalmaz még adatokat és eljárásrendet az égéstermék-elvezető berendezések végső átvételéhez, illetve ajánlásokat a használat során szükséges karbantartási és ellenőrzési tevékenységre is. Jelen írásunkban a kandallóbetétek összekötő elemeinek üzembe helyezésével foglalkozunk.